Tragédiás
Eredeti megjelenés: 2017. április 8.
A legutóbbi rész folyamán eljutottunk az Eroni Hegységbe, ahol gyors halált haltunk egy belépőszintű nyálkacsapattól, köszönhetően a hibás harcrendszernek. Ne is halogassuk tovább a szót, egy gyors betöltés után, újra a hegységhez érünk és ezúttal győzelmet aratunk a nyálkák fölött, azonban sajnálatos módon ez egy gyógyitalunkba kerül.
Hegyi zene: Final Fantasy VIII – Movin’
De menjünk is át ezen a rettentően biztonságos hídon…
Ez könnyebben ment mint gondoltam. Ettől most annyira magabiztos lettem, hogy meggyőződésem, semmi rossz nem fog történni ha átsétálok a hegyoldal és a fenyő közti tisztáson, ahol egy barátságos keselyű követ a vérben forgó tekintetével.
Csak egy pillanatra elsétálok itt, át a fenyőfa mögött…
És jé, egy tavacska benne friss vízzel. Pont erre volt szükségem.
Ez a forrásvíz legalább olyan jól esett, mint egy éjszaka a fogadóban. És még ingyen is volt! Na irány vissza a barlanghoz.
Itt is van a bejárat, de… már úgy felkészültem arra, hogy átsétálok a hegy és a fa között… nem hozhatok csalódást a keselyű barátomra. Csak gyorsan teszek egy kört, és…
DING!
És kezdődik is a csata! Igen ez egy előre látható küzdelem, ha nem haladsz át a keselyűk látóterén, akkor kihagyható ez az viadal. Azonban ez nem ajánlatos, mivel az előbbiek alapján látható hogy egy kifogyhatatlan HP/MP visszaállító tavacska van pár lépésnyire, vagyis teljes erővel kezdhetjük el a küzdelmet, begyűjthetjük a győzelemből származó EXP-t, majd újra felgyógyíthatjuk magunkat teljesen ingyen.
Ezek a keselyűk erősebbek a nyálkáknál, azonban ha követjük a taktikát, teljes manával kezdve probléma nélkül rájuk zúdíthatunk egymás után több GF hívást is. Mint azt már kifejtettem, az egyéni tapasztalat változhat, de nekem ebben a végigjátszásban az első hívással sikerült megszabadulnom két keselyűtől is, az utolsónak még kellett két ütés mielőtt ő is megadta magát a halál hívogató szavának.
És három különböző méretű és formájú vérfolt marad csupán utánuk…
Illetve 32 arany és némi EXP, amitől Edgárd a 4. szintre lépett.
Gyógyítsuk is meg magunkat a tavacskánál és irány a barlang. Érdekes, eddig észre sem vettem hogy a tó szélét füves rész határolja. Úgy tűnik az RPG Maker nem jön hegyi patak tileset-tel…
Be a barlangba!
Barlang zene: Ultima 8 – Catacombs
De hát ez egy zsákutca! Mi, hogy mondod? Hogy egy szekrény és két lámpa túlságosan gyanús egy barlangban? Ugyan ne beszélj már sületlenségeket. Ez minden kétséget kizáróan egy zsákutc…
Öhm…
Oké!
A következő szoba, szintén tartalmaz egy ‘rejtvényt’. A kijárat előtt, egy áthatolhatatlan törmelékkupac hever, a barlang két szélénél pedig két véletlenül sem feltűnő lámpa.
Mivel semmi mással nem lehet interakcióba lépni, próbáljuk ki a lámpákat.
Ez már tényleg szőrszálhasogatás, de komolyan, mi a fenéért választanám itt a nemet? A lámpák meggyújtása nem okoz semmilyen visszafordíthatatlan eseményt, ami miatt át kéne gondolni ezt a döntést. De mindegy, tegyük amit a játék szeretne és gyújtsuk be mindkét lámpát.
A két lámpa meggyújtásától, a törmelék egy fehér villanás kíséretében eltűnik és ezzel szabaddá válik az utunk tovább a barlang belsejébe.
Sajnos képen nem lehet ezt érzékeltetni, de Tran itt épp ugrás közben van, ugyanis egy dörrenés hallatszik a barlang belsejéből.
„(Ez meg mi volt?)”
Egy eseménytelen kanyargós rész után, elérkezünk a barlang végébe, ahol megkezdhetjük az első bossfightunkat.
És megkezdődik a csata… essünk túl rajta.
„Innen nem mentek el egy darabban!”
Boss fight zene: Lufia II – Rise of the Sinistrals – Sinistral Battle
A remete élete a csata kezdetén véletlenszerűen 86 és 106 HP között generálódik, össz támadása 31 sebzés, védelme pedig 26.
Ezek alapján könnyen látható, hogy nem erősebb jelentősen egy átlag nyálkánál, főleg hogy belőle csak egy van.
A csata elég könnyű, főleg hogy teljes HP/MP készlettel érkeztünk. Ameddig lehet GF hívásokat küldök rá, majd miután kifogytam az MP-ből, csak simán támadok.
Pár körrel és pár 0-ás sebzéssel később sikerül jelentősen lecsökkentenem az életét. Ezalatt a pár kör alatt ő is bevisz néhány súlyosabb sebzést, de még így sem elegendő ahhoz hogy kritikus állapotba kerülhessünk. A csatára Edgárd teszi fel a pontot, egy jól irányzott botsuhintással a kisagyba.
A feltételezhetően gonosz remete pedig tehetetlenül esik össze a barlang földjén.
Tran és Edgárd pedig nagy mosollyal néznek fel egy olyan tekintettel, hogy…
„Jéééj, embert öltünk!”
A falon lévő középső lámpával, ami a csata idejéig láthatatlanná vált, átkapcsolhatjuk a barlangrendszer járatait. Feltételezhetően ez okozta a dörrenést két képernyővel korábban, de ezt a játék nem jelenti ki egyértelműen. A kapcsoló segítségével a barlang egy másik bejárathoz, a hegység túloldalához fog vezetni. Hogy ezt hogyan tudták megoldani, arról ne törjük sokáig a fejünket, mert még kifagy a játék.
Elhagyva a remete lakószobáját, ebbe a kis barlangrészletbe kerülünk. A lenti kijárat a hegy felszínéhez vezet, ahol egy nyálka is található, azonban szerettem volna előtte újratölteni a HP/MP-met, ezért úgy döntöttem visszasétálok a barlang túloldalán lévő tavacskához. De amikor visszamentem a fenti járaton, a korábbi csigázó járatba kerültem, nem a remetéhez, amit furcsának találtam, azonban sikeresen visszajutottam a tóhoz, felfrissítettem magam és visszaindultam ide, de amikor visszafelé is végig mentem a csigázó járaton, akkor az már a remete szobájához vezetett és nem ide. Az alábbi szofisztikált ábra jól mutatja mire gondolok.
(A színes nyilak nem képezik a játék részét)
De ezek után végre újra kijutunk a felszínre, ahol a jobb alsó sarokban már vár minket egy halálra jelölt nyálka.
Had összegezzem a csata menetét, egy rövid összefoglalóban
– Csata vége
– „Kaptál XP-t, meg a nyálkánál volt pár garas.”
Két eseménytelen és kusza képernyővel később kiérkezünk a sziget túlsó oldalánál.
Ahol az egyetlen megállónk, a királyság egyedüli városa Eronon kívül…
Comic Sansos Noroan! Noroannak, Eronnal szemben terebélyes falai is vannak, mint az látható. Végül is, Eron csak a királyi város amiről egy hegységet is elneveztek, nem?
Noroan zene – Final Fantasy I – City Theme
A bejárattól rögtön két oldalt boltok találhatók, amiket meg is fogunk látogatni, kezdve a jobboldali fegyverkereskedéssel. Első mozdulattal el is adjuk a fölös Ezüst kardunkat 400 aranyért, és veszünk helyette két Fém kézvédőt, ami a leírás szerint egy…
…„Fémből készült karvédő”. Jobban örültem volna egy kis információnak arról, hogy mennyire véd ez a karvédő, de talán az is kielégítő infó hogy ez a legdrágább karvédő amit ez az árus kínál. Edgárdnak veszek még egy „Egyszerű köpenyt”, mert mint tudjuk a köpenyek nagyon hatásosak a sérülések kivédésében. És ezzel többnyire el is fogyott az összes pénzünk, azonban átfutva a kirakott árukat, könnyen megakadhat a szemünk egy különleges fegyveren.
A Sárkánykard, ami a leírással szemben a világ nem egyik, hanem A legjobb kardja. Mint az látható, magasan a többi termék fölött van ennek a fegyvernek az ára. Ezen a ponton összesen 985 arany volt a legtöbb amit megszereztünk, de az még csak a harmincada sem a Sárkánykard teljes árának. De emiatt ne is fájjon a fejünk, mert ahogy azt a leírás második része finoman sugallja, ez a kard máshol olcsóbb… konkrétan ingyen van. És meg is fogjuk szerezni később. Az eladó szempontjából viszont érdekes marketing, hogy nyíltan kijelenti milyen kurva drágán árulja a kardot és hogy a vásárló jobban jár, ha máshoz viszi inkább a profitját.
Két zárt ajtóval később és egy házsorral feljebb egy újabb kocsmára lelhetünk, ami látszólag egymaga akkora mint a kép alján lévő 3 épület összesen, benne a fegyverárussal aki a monopolhelyzetét kihasználva áron felül adja a szúró vágó eszközeit.
Kocsma zene: Star Wars Cantina megint
Nézzük is meg, milyen aranyat érő mondanivalóik vannak a kocsmában iszogató falusiaknak.
„… Jó vólt fiatalon…”
„…Bizony…”
Elbűvölő!
Megjegyezném, a nagyapó ül a bal oldalán, a nagyanyó pedig a jobb oldalán az asztalnak. Vagyis, mivel a nagyapó van közelebb a bejárathoz ezért kizárt dolog hogy bárki is a jó sorrendben hallhassa a fenti dialógust első alkalommal, hiszen a józan ész azt diktálja hogy azzal beszéljünk először aki közelebb van a karakterünkhöz.
„Kér valamit?”
„Nem, kössz!”
„Elfogyott a pénzem. Tudnál adni 5Gp-t egy italra?”
Piti bűnöző lángelménk újra akcióba léphet. Pontosan, a focilabdás fiaskó után itt a következő potenciális lépésünk a bűnözés egyirányú utcáján. Megtagadhatjuk a férfitól az 5 Gp-t amennyiben túl soknak tartjuk, bár megjegyzem csak egy csata alkalmával is a többszörösét lehet ennek a mennyiségnek szerezni. Ez utóbbi döntésünk bizony egy Dark Ponttal gyarapítja készletünket, azonban mi a jóság rendíthetetlen bajnokai vagyunk és ezúttal is a helyes utat választjuk, mint amikor a gyereknek Eronban azt mondtuk hogy visszaadjuk a labdáját, aztán elsétáltunk előbbi ígéretünk betartása nélkül.
„Köszönöm szépen!”
Ugyan, ne köszönd alkoholista polgár, aki elitta az összes pénzét! Hogyan tagadhatnám meg tőled a lehetőséget, hogy fényes nappal szarrészegre idd magad.
Másik érdekesség, hogy ugyanebben a helyzetben lennék akkor is, ha le sem állok vele beszélgetni, vagy ha nincs 5 Gp-m, mivel Light Pontokat nem ad a játék, csak a rossz cselekedeteket jegyzi fel. És még 5 Gp-vel is gazdagabb lennék. Ez azt súgja nekem, hogy nem beleavatkozni egy problémába pontosan ugyan olyan jó, mint helyesen cselekedni. Érdekes, engem nem ünnepelt senki amikor múltkor hősiesen nem avatkoztam bele abba a késelős gyilkosságba az utcán… Lehet nem a Kapuból kéne élettanácsokat vennem?
De haladjunk tovább, Noroanban ugyanis található egy fogadó is.
Azért nézzünk be ide is.
Höhö.. Nem! Láttam a ház előtt egy pocsolyát amiből ingyen ihatok. Te mit tudsz felajánlani?
Noroan északi részén egy dokk található, ami teljesen opcionális és Tran be is szól, ha túl messze akarunk menni.
De látunk egy kalózt akivel biztos van valami dolgunk.
„Mi van? Nem láttál még embert?”
Igen, pontosan. Noroan eláraszt minket a nehezebbnél-nehezebb morális döntésekkel. A lelkiismeretünk egyre sárosabbá válik amennyiben a gonosz utat követjük. Összegzésként, eddig potenciálisan elvettünk egy óvodástól egy focilabdát, megtagadtunk 5 aranyat egy alkoholistától és egy piti sértést vágtunk egy goromba kalózhoz. Szegény Teréz anya mocskosabb bűnöket vitt a sírba magával, Isten nyugosztalja.
Mint mondtam, legalább 8 rossz pontot össze kell szednünk a gonosz befejezéshez. A felsorolt 3 majdnem kiteszi a szükséges Dark Pontok felét… Inkább csak hagyjuk szó nélkül a goromba kalóz rútságát. Nézzünk be a bal oldali bodegába.
Köszönöm dokkmester úr! Jó látni, hogy ennyire képben vagy. „Állítólag javítják”. Ha rajtad múlna akár a kinti rút kalóz is elköthette volna őket, te ázsiai sztereotípia.
Visszatérve a városba, találkozhatunk két vitatkozó mágussal.
„De a tűzvarázslathoz több gyakorlat is szükséges…”
„Te ezt rosszul gondolod… Bár lehet, hogy igazad van!”
*Sóhaj*… Hogy mi? Elnézést, a ‘vita’ szó túl erős jelző volt erre. Inkább haladjunk a feladatunkkal és látogassuk meg a tömlöcöt.
Hmm.. egy mentési hely? Kíváncsi vagyok miért rakták ezt pont ide…
Egy szinttel lejjebb megtaláljuk a zárkákat, ahol egy alvó őr és egy árva rab található.
„Pssz….pssz!! Gyere ide!”
Ó, nem uram! Amikor legutóbb ilyet csináltam, kaptam egy maszek piercinget és egy csúnya lefolyású rubeolát.
„Ki? Én?”
„Igen te! Gyere már!”
Nem nagyon veszi komolyan ezt a szökés dolgot, még ahhoz se vette az energiát hogy ne a cella közepéről kiabáljon ki nekem.
„Segíts kijutni inen!”
Helyesírás, öregember, hejesirás!
„Ki vagy te? Miért segítsek?”
Ez mondjuk jogos, ja.
„Engem Morisnak hívnak! Engem keresel. Te meg Tran vagy! Igaz?
„Te tudsz az idegen nyelven?”
„Igen én! De sietnünk kell! Szerezd meg az őrtől a kúlcsokat!”
„Persze, persze Tran! Én vagyok az aki azon a nyelven tud, vagy amit mondtál, csak engedj ki inen!”
Tetszik ahogy Moris egy akármilyen bűnöző is lehetne, aki csak bepróbálkozik Trannel, ő meg még a szájába is adja a szavakat, hogy megtéveszthesse őt.
„Ok! Mindjárt jövök!”
Nincs ennek valami jobb módja? Királyi kegyelem, vagy ilyesmi? Mivel tudod… én vagyok a herceg meg ilyenek…
„(Ez az!)”
Micsoda biztonság! És ezek a katonák védik a királyságot? Nem csoda, hogy csak egy ember van börtönbe zárva. De természetesen amikor kinyitjuk az ajtót…
„Nyomás!”
„Nem mentek ti sehova!”
És megkezdődik a harc.
„Hülye vagy ember? Hatvannyolc évesen nem fogok neked harcolni.”
Nem mintha épp téged mentenénk ki vagy valami, te hatvannyolc éves öregember. Trannek pedig itt lenne a tökéletes alkalom, hogy eszébe jusson ő a herceg és szabadon amnesztiát adhat bárkinek a királyságban. De ez nem az a fajta játék.
„Akkor elintézzük a katonát NÉLKÜLED!”
Edgárd, tudom hogy ezt sértésnek szántad, de szerintem Moris pontosan erre utalt azzal, hogy nem segít a harcban. Nem baj, a szándék a lényeg.
És csata!
Csata zene: Valkyire Profile – The Incarnation of Devil
A katona statjai, a következők: 50-62 élet, 34 sebzés, 22 védelem, vagyis valahol félúton van egy nyálka és a remete közt. Pár környi támadás és 5 darab critical miss után bevetem Ifritet, ami megteszi a hatását és a katona, aki lelkiismeretesen végezte a munkáját és akinek mellékesen Tran volt a munkáltatója, holtan terül el a börtön padlóján, ezzel tovább növelve Edgárd és Tran gyilkosságkontóját.
És ők nem is lehetnének ennél boldogabbak…
…kivéve Morist…
(A picsába, jobb lesz ha inkább lelépek…)
A győzelemtől Tran és Edgárd a 4. szintre lép, valamint találunk 33 aranyat is.
Hatvannyolc éves létére elég jól beszéli a szlenget az öreg. A Noroani deszkaparkban tanulhatta a helyi fiataloktól BMX-ezés közben. Moris csatlakozik a csapatunkhoz.
A baloldali lépcsőn felsétálva az őrök pihenőszobájába jutunk.
De ebben a szobában nincs semmi, úgyhogy hagyjuk is magunk mögött a börtönt.
„Szép munka srácok, csak így tovább! Ez az öregember, aki velem van és aki egyáltalán nem gyanúsan ugyanúgy néz ki mint a rab a középső tömlöcből, teljesen hihető módon velem együtt jött. Ó igen és ez a vér már régóta a ruhámon van. Amennyiben találnátok egy holttestet az alagsorban, csak szólok hogy hallottam ahogy a lenti őr azt tervezte véget vet a saját életének hat kardszúrással, öt botcsapással és némi égési sérüléssel. Én most hétköznapi módon távozok gyorslépésben.”
Haladjunk tovább Noroan felfedezésében. A börtön közelében található 5 lakóház, azonban sajnálatos módon ezek mind be vannak…
Az utolsó ház a sorban egy újabb kereskedő, ahol vehetünk gyógyitalokat, manaitalokat és…
…tobozt?
Mivel valamivel több mint 300 aranyunk van, megragadtam az alkalmat és vettem egy ördögalmát ami -emlékeztetőül- növeli 3-mal az összes tulajdonságunkat és egyszerre oda is adtam Trannek a Szentelt körte kíséretében, ami pedig 6-al növeli az MP-jét. És ha már úgyis ki kell lépnünk a menübe hozzá, azt hiszem itt az ideje hogy bemutassam az in-game menüt.
Menü zene: Final Fantasy VII – Flower Blooming in the Church
Ez egy, a fejlesztők által sajátkezűleg készített, többnyire felesleges almenü, tekintve hogy a Dark pontok kijelzésén kívül semmi egyedi feladatot nem szolgál. A látszattal ellentétben, a „Főmenü” nem léptet ki minket a tényleges főmenübe, azt a „Kilépés” gomb teszi meg. A „Főmenü” gomb azt az alapból az RPG makerbe épített menüt hozza be, ahol a felszereléseinket és a gyógytárgyainkat kezelhetjük, illetve ahol eredetileg is található egy „Kilépés” gomb, ami -mint mondtam- kiléptet minket a főmenübe. Ez látható alább:
Az egyetlen igazán értelmes opciónak a „Mellék küldetés” tűnik. Persze csak akkor, ha nem vesszük figyelembe, hogy kivétel nélkül minden egyes alkalommal azt válaszolja „Nincs mellékküldetés”. Mivel ebben a játékban nincsenek mellékküldetések.
Ezzel véget is ért minden feladatunk Noroanban, irány vissza a kastélyhoz.
Keresztül a hegységen, ahol egy új cimbora vár minket.
Üdv, névtelen őslakos-amerikai!
„Szia!”
„Helló!”
Ha újra beszélünk vele:
„Mit csinálsz itt?”
„Huzz már el!”
És ha ismét beszélünk vele, akkor újra találkozhatunk egy újabb morális döntéssel, aminek komolysága vetekedik a vissza-nem rúgott labdával és a rút kalóz megsértett érzéseivel és a részeg a kocsm…
…
…
[Hagyom a francba!]
Oké… hol is kezdjem. Úgy érzem a fejlesztők egy kicsit félreértelmezik a morális döntések lényegét. A cél az lenne, hogy két teljesen ésszerű döntés közül kellene választani amik a többi emberre tekintve vagy jó, vagy rossz hatással vannak. Vagyis jó és gonosz döntésekre. Ez a korábbi döntéseknél még meg is volt, még ha a döntések hatásai jelentéktelenek is voltak, itt azonban a döntés egy teljesen ésszerű és egy valószerűtlenül túlreagált lehetőség közt van. Amikor nem adtunk 5 GP-t a részegnek, teljesen valóságos döntés volt, hiszen így 5 GP-vel szegényebbek lettünk volna, itt azonban megölünk egy embert, miért is?
„Huzz már el!”Ne is fecséreljük tovább az időt, haladjunk tovább.. Nem, egyik további döntés sem lesz ilyen morbid mint ez. Spoiler azt hiszem, de nem. … Szóval, visszafelé haladva belefutunk egy régi ismerősbe.
A nyálkába. Egy kis bónusz XP sosem árt, szóval kezdjünk is neki, és lám lám…
…Moris leáll nekünk harcolni hatvannyolc éves kora létére. Akkor beszéljünk egy kicsit Morisról.
A játék remeteként kategorizálja, ám a tény hogy az egyetlen fegyver amit használni tud az egy varázsbot, és hogy a kezdő felszerelése egy varázslóköpeny, erősen árulkodik arról hogy ő egy varázsló. Ezt támasztja alá az is, hogy támadáskor látszólag egy kék varázsgömböt idéz meg, amit aztán az ellenség felé hajít (alább látható).
Az ott egy varázsló, ha valaha is láttam egyet.
Ezek után már csak természetes lenne, ha egy szép nagy listát találnánk a „Varázslás” menün belül, főleg mert látszólag egy egyedi színezésű csatamenüt is készítettek Morisnak, de még így is bele tették ezt az opciót. Ó, hogy te milyen naiv vagy…
…mármint leszámítva, hogy tökre tud és épp az imént láttuk is ahogy csinálja. Vagyis a játék egyetlen, egyértelműen varázsló karaktere nem képes varázsolni. Bár ahogy az eddigi varázslatokat elnézem, minden bizonnyal így a legjobb. Valószínűleg ha lennének is neki, olyanok lennének mint például hogy korpássá tenné az ellenfél szemöldökeit, 50 méteres körzetben minden buszbérletet érvénytelenné varázsolna, vagy pedig szív palpitációt okozna a varázslónak, mindezt persze a maximális MP-k háromnegyedéért.
De legalább neki is van GF-je, mégpedig Shiva, a Final Fantasy VI-os változatból. Morisnak 14 MP-be kerül a megidézése, és ezzel szintén átlagosan 12-18 ponttal több sebzést okozhatunk, mint az alap támadásunk. Figyelembe véve hogy a varázsbot alapból gyengébb mint a másik két karakter kezdőfegyvere, és Morisnak még csak nem is tudunk jobbat szerezni, rájövünk hogy ő a leghaszontalanabb személy a csapatunkban. Mondhatni alig jobb, mint ha hatvannyolc évesen nem harcolna itt nekünk.
A csata gyorsan lezajlik, mindenkivel küldök egy GF hívást ami még Moris köre előtt végez a három nyálkával, de természetesen azért neki is levonja a 14 MP-t ettől függetlenül. Kevés XP, pár arany, csak a szokásos…
A hegység túloldalán találkozok még egy csapat nyálkával, amikor is Moris, fentebb említett végre-nem hajtott GF hívása közvetlenül a csata megkezdését követően, váratlanul végrehajtódik, mert ez egy hibátlan játék. Itt egy kép róla, csak hogy látszódjon nagyjából hogy néz ki egy Shiva GF hívás.
Egy rövid úttal később az Eroni erdőn keresztül, és már vissza is érkeztünk a Lachor Kastélyba, épen és egészségesen.
Kastély zene: Final Fantasy VIII – Julia
Eddig észre sem vettem, hogy a kastély neve Lachor Kastély. Ez jelenthet két dolgot: Az egyik, hogy Tran vezetékneve Lachor, ami azt jelentené hogy a polgári neve Tran Lachor (vagy Lachor Tran, ha magyar szabályokon alapul), testvére pedig Falcon Lachor, amik enyhén mondva röhejes nevek. A másik lehetőség, hogy Lachor király magáról nevezte el a kastélyt, figyelmen kívül hagyva az eshetőséget, hogy egyszer talán valaki más veszi át az uralmat a kastély és a királyság felett.
Ha tippelnem kéne, akkor ezt az utóbbit választanám, tekintve hogy Lachor saját maga adta ki a parancsot, hogy élesszük őt újjá. Idegen lenne egy ilyen személytől az a fokú nárcizmus, amitől azt feltételezhetné ő lesz örökké a kastély ura? Gondoltam, hogy nem…
Az én ízlésemhez túl baljóslatú az idézőjel a ‘Szoba’ szó mellett. Csak remélni tudom, hogy ez nem valamilyen eufemizmus, illetve ki az a Morgan?
„Ok! Bár én nem találtam meg.”
„Pedig én miiiiiiindenhol kerestem.”
Akor sétáljunk le a sötét, elzárt, zeg-zugos borospincébe.
„Figyelj!”
Hopp, rossz kép.
Moris a korábban látott módon kinyitja a lejárót. Eltolja a hordót és megnyomja a lépcső melletti gombot, amitől megjelenik a lejáró a sarokban.
Szó szerint mindenki aki játszik a játékkal, Tran. Legalább ne hívnád fel a figyelmet arra, hogy csak a saját ellenállásod miatt nem találhattuk meg a lejáratot korábban.
„Ez olyan gyönyörű, Moris! Egy fal! Váó!”
Lesétálva megtalálhatjuk a ‘szobát’, ami első pillantásra nem indokolja meg a folyamatos idézőjeles említést, bár azt meg kell jegyezni, észrevehetően különbözik a stílusa a feudális, fa-és-kő építészeti designtól ami a kastély többi részében uralkodik.
„Nyitsd már ki!”
Tran nagyon türelmetlen, ugyanis ez a szöveg mindössze 50 milliszekundummal azután jelenik meg, hogy Moris mellé érne. Igen, megszámoltam
„Olyan bölcs vagy Morgan!”
„Fogalmam sincs, hogy kell kinyitni!”
„Az ajtót egy jelszó nyitja amit csak te tudsz. Biztosan van olyan szó amit apád mondott neked.
„Persze, több is van. Egymás után szokta fűzni őket. Ő mondatoknak hívta ezeket a szó-láncokat. De persze csak amíg meg nem halt toposzitiszben.”
Megkérdezhetném, hogy miért csak Tran ismeri ezt a szót? Falconról miért feledkezik meg mindenki? Falconról, az elsőszülöttről? Falconról, a trónörökösről, most már törvényes királyról?
„Sajnos nem tudok ilyen szóról! De az apám naplájában biztosan benne van! Megkeresem!”
Annak ellenére hogy Moris olyan biztos volt benne hogy csak Tran ismeri ezt a szót, úgy tűnik bárki aki valamiféle módon bepillantást nyert a naplóba nyíltan tudomást szerezhetett róla. Egy naplóba, amit köztudott hogy minden király vezetni szokott…
Hát nem? Még a végén Morgannek egy luxuskastélyban kéne töltenie az éjszakát, királyi kiszolgálás közepette. Úgy van, siess Tran, Morgan talán még visszaér mielőtt kihűlne a helye a börtönpriccsen.
„Igérem sietek!”
Azonban én nem sietek és helyette inkább körbenézek a kastélyban, ahol utolsó látogatásunk óta semmi sem változott. A szobalány még mindig takarít, Falcon pedig még mindig a szobájába van zárkózva. Egyéb teendő híján, irány a királyi hálószoba.
„Zárva?! A francba! Most mit csinálok? Anyám lehet tudja, hogy hol a kúlcs.”
Min mosolyogsz annyira Tran?
„Apám dobozának a kulcsa kéne.”
„Ebben nem tudok segítteni mert nem tudom, hogy hol van.”
„A fenébe! Azért kösz!”
Sajnos nincs szerencsénk. Menjünk vissza a hálószobába, hátha találunk valamit ami rávezet minket a kulcs helyére. De várjunk csak, mi ez?
„Talán Moris volt. Megnézem!”
Úgy tűnik Moris/Morgan elfelejtett szólni nekünk, hogy nála van a láda kulcsa és szó nélkül magához vette a király naplóját. Legjobb lesz figyelni rá, ki tudja miket titkol még el előlünk. Menjünk kérdőre vonni.
Moris? Nem akarsz nekünk elmondani valamit?
„Nincs nálad a napló?”
„Ne bolondozz! Én egész végig itt voltam!”
„Akkor ki vihette el?”
És erre a végszóra, váratlanul megérkezik az inas.
„Mysterious!”
Ti is emlékeztek még azokra az időkre amikor az angol nyelv egzotikusnak és titokzatosnak tűnt?
Mert mostanra már csak nevetségesen hat a dolog…
„Apád nekem mindent elmondott! És megkért, hogy mindenben segítselek téged!”
Kivéve persze amikor nem találtad az u.n. szobát és el kellett indulnod megkeresni Morist egy név, vagy egy épkézláb cím nélkül.
És egyébként miért is az inas az aki tud ezekről a dolgokról? A halottas ágyán egyértelműen nem lehetett alkalma elmondani neki, hisz még nekünk sem tudta kinyögni Moris nevét sem, sőt azt sem említette hogy egy kódszóra is szükségünk lesz az ajtó kinyitásához. Azt megelőzően pedig minden alkalma meg volt rá, hogy inkább a fiaira hagyja ezt az információt, tekintve hogy legalábbis Trant elég alkalmasnak találta ahhoz, hogy rábízza a felálesztésének feladatát.
„Hát akkor fejezzük be a kaput!”
Nem Moris, sajnos még csak most kezdtük… Ja, hogy az építményre gondolsz? Oké akkor.
„Kezdjük!”
Az inas, Moris és Edgárd, egymást követve benyomják az előttük lévő kapcsolót, azonban nem történik semmi.
„Ó a fene! Tudom mi a baj! Nincs bennt a holdkristály!”
Ó Moris, hatvannyolc évesen már nem az igazi a memóriád mi? De mégis mi az a holdkristály?
„Az meg mi?”
Ja! Amit ő kérdezett!
„Az egy nagyon ritka kristály fajta. Csak akkor látszik, ha rásüt a hold fénye! Sajnálom Tran, de kell egy!”
„És honnan a kínból hozzak olyan izét? Ha mondanád, már indulnánk is érte!”
„Remélem az „indulnánk” alatt nem rám gondolsz, mert én nem megyek sehova!”
Úgy tűnik Edgárd barátunk jó úton halad, hogy nyerjen magának egy egyirányú utat a bitóra.
„Akkor egyedül kell menned az erdőbe. Ez van!”
Mi a fasz, Moris? Megbántottalak, vagy mi van? Te mégis miért nem tudsz velem jönni? Én vagyok a herceg, emlékszik még valaki erre az apró tényre? Miért nem küldünk egy katonát, hogy idehozza? Vagy az inast! Az még jobb, úgyis olyan sokat tud.
„Mi? Milyen erdőbe? Ide a kastély mellé?”
„Igen!”
A mindenit, micsoda kényelmes fejlemények. Kacsint, kacsint, bök, bök.
„Oké, én akkor mentem is!”
Mármint, hogy egyedül megyek. Mert senki sem akar velem tartani a veszélyes úton az erdőbe. Ezért elindulok egyedül, társak nélkül. Edgárd!
A benti események alatt láthatóan besötétedett. Társaink híján egyedül kell meglátogatnunk újra a közeli erdőt, annak ellenére hogy csak itt található 4 katona akiket szabadon magammal vihetnék az útra. A két őrt a kapu mellett sosem sikerült kiderítenem, hogy csak üres páncélok vagy emberek is vannak-e benne.
Erdő zene: Final Fantasy VI – Phantom Forest
Újra visszatérünk az erdőbe, azonban most este van és egyedül vagyunk, ami bevallom a fenti zenével kiegészítve elég hangulatosra sikeredett atmoszféra terén. Persze csak addig, amíg…
Nyálka csata! Ez egy húzós harc is lehetett volna, ha a harcrendszer nem akadt volna be ismételten, amitől egyetlen pontnyi sebzést sem szenvedtem el a harc végéig, annak ellenére hogy a nyálkák minden körben háromszor annyit támadhattak mint én Trannel. Amúgy pedig, domináns stratégia, GF hívás a neved.
Az utunk az erdész házához vezet minket, azonban a korábbiakkal ellentétben most észak felé vesszük az irányt.
Ahol egy szem holdkristály vár minket (a képen kék virágokkal ábrázolva).
„Király! Azt hiszem ez meg is van! Nyomás vissza Morishoz!”
Siessünk vissza a kastélyhoz…
Ahol mindenki pontosan ugyanott van, ahol és ahogy hagytuk őket, ezzel effektíve feleslegessé téve a kiruccanásunkat az erdőbe. A történet semmivel sem lett volna kevesebb azzal, ha az egész holdkristályos mellékágat elhagyták volna belőle, főleg hogy azzal még egy, a történet későbbi pontján felmerülő kérdést is könnyedén megválaszolhattak volna.
„Na itt van?”
„Igen! Csináld!”
„Rakd be a kristályt a helyére és állj a helyedre!”
Ezután az inas, Moris és Edgárd újra megnyomják az előttük lévő gombokat, amitől végre valahára szemtanúi lehetünk annak, amit az egész eddigi játék megpróbált előkészíteni számunkra:
A kapu!
„Ez fantaztikus! Ki hitte volna?”
Tran annyira meglepődik, hogy még helyesen beszélni is elfelejt. Nos… talán soha nem is tudott.
Ennek a játéknak ijesztően jó képessége van ahhoz, hogy minden párbeszéd legjelentőségteljesebb mondatában vétsen helyesírási hibát.
Ám ekkor megérkezik Falcon, és mi ez? Egy katonai kíséret?
Váratlan fejlemények zene: Final Fantasy VII – Those Who Fight Further
„Igazán szép munka öcsi!”
„Mirőlbeszélsz? Mit akarsz tenni?”
„Elfoglalni azt a világot és elvenni a tudásukat!”
Micsoda váratlan fordulat, Falcon elárult bennünket! És amennyiben eddig nem ellenőrizted le Falcon arcképének a fájlnevét, akkor ezt úgy is értem, mivel az ég világon semmi nem indokolja, hogy eláruljon minket. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ő a trónörökös/hivatalosan már király! Azt tehet amit akar! És még csak nincs is semmilyen érdekellentét Tran és Falcon között, ami megalapozhatná a konfliktust. Tran meg akarja szerezni a kapun túlról a technológiájukat, hogy feléleszthesse a királyt, Falcon pedig meg akarja szerezni a kapun túlról a technológiájukat csak úgy.
„Te bolond vagy! Egyálltalán honnan tudtál erről?”
„Hát a naplóból!”
A naplóból? Abból a naplóból ami maximum fél órája tűnt csak el a ládából? Ezalatt az idő alatt elolvastad a teljes naplót, eldöntötted hogy el akarod foglalni a másik világot és szedtél magadnak katonai kíséretet is hozzá? Vagy csak visszaraktad a naplót mielőtt visszaértem volna a kastélyba és most meg újra kivetted a ládából? Miért?
És a naplóról jut eszembe. Használtuk mi valamire azt a könyvet amit a könyvtárban találtunk és amiben elvileg a kapu tervei vannak az idegen nyelven? Volt annak valami értelme?
„De az az Inasnál volt!”
„Én egy szóval sem mondtam, hogy nálam van a napló!”
„Ha, ha! Most végzek veled testvérem!”
Vóó! Vóóó! És ez az, ahol a játék végleg elveti a sulykot. Gyilkosság? Az egy dolog, hogy nézeteltérése van Trannel a kapuval kapcsolatban és ezért katonai puccsot hajt végre ellene, bár Falcon a törvényes király… ettől megfájdul a fejem. Szóval hogy Falcon másra akarja használni a kaput mint Tran, bár valójában hasonló dologra akarják használni… aú, a fejem… De a lényeg, hogy azt már végképp nem lehet semmivel sem megmagyarázni, Falcon miért akarja holtan látni Trant, azon kívül hogy kellett egy fő gonosz a játékba. És mi volt a játék elején az a mézes-mázas beszélgetés ahol Falcon a gyerekkorukról elmélkedett és megígérte Trannek, hogy ő sosem fogja őt egyedül hagyni? Színjáték? Minek? Akkor már ő volt a király! Egy szavába telt volna és tömlöcbe vethette volna Trant. Minél többet gondolkozok rajta, annál kevesebb értelme van ennek.
Megkezdődik a csata és a kapunak megvan hozzá az általános jómodora, hogy elálljon az útból, amikor észreveszi hogy Moris helyén áll.
„Végetek van!”
„Ha ezt apánk látná…”
„Kit érdekel apánk? Ha, ha, ha!”
„Na gyere te rohadék!”
„Ezer örömmel!”
„Grrr…”
„A földbe taposlak, te kretén pöcs!”
Megint ez az indokolatlan ellenszenvesség. Falcon miért utálod ennyire Trant? De komolyan, tényleg kíváncsi vagyok.
Falcon egy igazi vadállat az eddigi ellenfeleinkhez képest. Az életereje a csata kezdetekor 180-210 között áll, ami majdnem a háromszorosa a remete életerejének. Támadása 26-33, védelme pedig 17-20, azonban a két társának az ereje többé kevésbé megegyezik a nyálkákéval.
Kezdetnek egy egységes GF hívással indítok mind Trannel, Edgárddal és Morissal is, aminek következtében a két közkatona még azelőtt meghal, hogy esélyük lenne a támadásra. Magára maradva, Falcon egy bosszútámadást indít Moris ellen, aki 6 pontnyi életet veszít emiatt.
És akit látszólag nagyon váratlanul ér a támadás. Ezt a kört, egy újabb 3-as GF hívás kombó követi, ami annak ellenére hogy csodával határos módon mindegyik betalált, nem fekteti ki Falcont. Bosszúként most Tranre csap le a bátyja, de ha lelkesedését nem is sikerült megtörnünk Ifrittel, Ramuhval és Shivával, a koncentrációját mindenképp sikerült kellően megzavarnunk, hogy Falcon elvétse a célját. A következő körben valami újjal próbálkozok.
Tudva, hogy a csata nemsokára véget ér, dobok egy feleslegesen drága Tűzlabdát Falcon arcába, ami meglepő módon egy kritikus találat segítségével 35-öt sebez, és amit Edgárd közvetlen ezután befejez…
…a védjegyzett Botcsapás a Kisagyba™ támadásával.
Amire Falcon egy elhamarkodott, arcot a földre letéttel válaszol. Jééj! Megnyertük a csatát! Falcon pedig valahogy a csata közben elejtett egy gyógyitalt is számunkra.
Azt hiszem Moris csinál valamit, amitől a kép fehérre vált, és amitől Falcon, saját bevallása szerint…
Annak ellenére, hogy akkor és ott egyszerre véget vethettek volna az egésznek és megölhették volna Falcont, Edgárd és Tran besietnek a kapuba, ami jelenlegi tudomásuk szerint akár egy nap belsejébe is küldhetné őket.
Azonban (bal)szerencsénkre a kapu jól működik, mi pedig megérkezünk a célunkhoz.
Közvetlen ezután, pedig látványosan megszűnik a kapu.
„Nem tudom Tran! Nem tudom!”
„Nézzünk szét!”
És ezzel a végszóval le is zárjuk az első fejezetet és megkezdjük a másodikat, aminek a címe…
A következő részben megtudhatjuk mi is ez az új világ ahova Tran és Edgárd csöppent, illetve arra is fény derül, hogy mi történt a kapu túlsó oldalán. Vajon Falcon felépül ebből a lesújtó vereségből? És ha igen, vajon Edgárd mindent lebíró tarkócsapása felveheti vele a harcot? Ezekre a kérdésekre mind fény derül vagy nem a következő részből.
