A Kapu – 4. Rész

Eredeti megjelenés: 2018. május 27.

Egy kis emlékeztetőként azoknak akik megfeledkeztek róla, az előző részben megtaláltuk Morist, újjáépítettük a Kaput™ és elárulódtunk bátyánk által. Ha úgy gondolod ennél izgalmasabban nem is alakulhatott volna a történet, először is mi a baj veled, másodszor pedig még bele sem kezdtünk az igazi akcióba.

Tran és Edgárd végső megoldásként miután csúfos győzelmet arattak, bemenekültek a Kapuba© amitől egy Új Világban® találták magukat.

Egy új világban, ami feltűnően barnább mint a régi. 

Új Világ zene: Final Fantasy VIII – Fear

Egy harcedzett játékos ezen a képen négy érdekes pontot vehet észre elsőre. Tran és én, csak egyet.

„Arany!”

Aztán, mi sem természetesebb, érintetlenül otthagyjuk a többtonnányi aranyat, mivel sokkal fontosabb dolgunk van.

Hiszen nem mintha a játék gazdasága az aranypénzen alapulna, vagy valami. Oh, várjunk csak…

Ha ráállunk a kék rúnára a földön, a barlang bejárata kinyílik, azonban ha lelépünk róla, újra becsukódik. Ha nyomunk egy Spacet miközben a kék dolgon állunk, Tran ráhelyezi a követ amit az előbb vettünk fel, ezzel nyitva tartva a bejáratot. Ez azért már egy fejtörőnek számít ugye?

És kiérve láthatjuk, hogy ez az új világ nem is annyira sötét és barna, mint azt korábban hittük. Csupán egy kicsit az, az út közepén a fák között.

Új Világ Erdő zene: Final Fantasy VIII – Find Your Way

Elfek? Nem teljesen tiszta nekem, hogy Tran világában is léteztek-e elfek, de látszólag nem hatja meg őt ez az új fejlemény. És egyébként is milyen kedves volt tőlük, hogy raktak egy útjelző táblát a barlangból érkezők számára. Biztos nagy a forgalma, így hogy belülről zárva volt meg minden.

Mielőtt ellátogatnánk az Elf Faluba, nézzünk el balra a barlang felé.

Keresztül ezen a céltalan kis erdőn, ami tíz ugyanolyan fából és hat fatörzsből áll. Ez vajon egy környezetvédelmi üzenet lehet? Minden harmadik fát kivágnak az erdőkben minden nap. Védjétek az erdőket, töröljetek kétszer a WC papírral.

Megérkezünk a barlanghoz ami előtt, a feltehetően címszereplő elf áll.

„Üdvözöllek! Ez egy kiképzőbarlang, Itt én vagyok a kiképző. Akarjátok magatokat fejleszteni?”

„Ez itt egy kiképzőbarlang. Én vagyok a kiképző. Ez pedig a barlang. Egyéb kérdés?”

„Ja, és azt még elfelejtettem, hogy a végén kaptok tárgyakat ajándékba.”

Neki csak annyi a dolga, hogy azt mondja „Ez egy kiképzőbarlang, én vagyok a kiképző. Ha elvégzitek, jutalmat kaptok.” és még ezt is sikerült majdnem elrontania. Ezek az elfek, hát nem?

Oké, úgy érzem hogy a játékdesing, vagy csak úgy általában design tekintetében ki kell emelnem ezt: amennyiben az elf faluba indultunk volna először, akkor sokkal természetesebben folyt volna le a történet. Ott megtudhattuk volna hogy ezen a területen elfek élnek, meg hogy úgy egyáltalán léteznek ilyenek mint hogy elfek.

De még ha nem is vesszük figyelembe a sokéves gamerbeidegződést, miszerint az egyenes út vezet a főküldetés felé, a mellékút pedig a bónusz cuccokhoz, akkor is 50%-50% esély van rá, hogy az új játékos elsőre az elf barlangot választja célul. Vagyis a végigjátszások felében, Tran furcsán természetesnek találja, hogy ebben az új világban ahol még csak 5 perce van, él egy idegen faj akiket elfeknek hívnak, és egy kiképzőbarlangot is üzemeltetnek emellett.

Vajon hogyan verték bele azt a fatáblát a kőpadlóba?

„A fene!”

Tran mögött lezáródik a kijárat, ezzel csak egy utat hagyva számunkra… Kettőt, hogy pontosak legyünk.

Mekkora szerencse, hogy pont ketten vagyunk. Ha többen lennénk, akkor valakinek várnia kéne amíg a másik végigér a járaton. Az pedig kínos lenne mindenki számára.

„A francba, ez azt jelenti, hogy szét kell válnunk!”

„Én megyek jobbra, te balra!”

  „Rendben!”

És úgy is tesznek, mivel ha mi választhattunk volna, az azt jelentené hogy a fejlesztőknek két járatot kellett volna leprogramozniuk.

Ez a kiképzőbarlang nem kímél ám minket. Első próbatételként egy veszélyes labirintuson kell átnavigálnunk, ahol csak egy út vezet végig és még véletlenszerű csaták sincsenek. Magyarán, csak végig kell sétálni.
Sokéves tapasztalatomnak köszönhetően egyszer sem akadok fel közben a falon. Hurrá én! 

Kiképzőbarlang zene: Secret of Mana – Prophecy

De legalább valaki jól szórakozik…

„Hé Edgárd! Ne hogy aztán el merd használni a gyógyitalaimat!”

De aztán pár lépéssel később elérjük a ‘labirintus’ végét.

A táblát megvizsgálva, az alábbi leírást kapjuk:

A fogalmazás izgalmasabbá próbálja tenni a dolgot annál, mint amilyen valójában. A kulcskő kifejezés nagyon misztikusan és szofisztikáltan hangzik, de mint ahogyan azt korábban már láthattuk, a működéshez csak fognunk kell egy bármilyen koszos kődarabot a földről és rá kell raknunk egy kék rúnára hogy kinyíljon az ajtó.

Sajnos én semmit sem látok ebben a kőbarlangban ami kőre emlékeztetne amit aztán rárakhatnánk a gombra, ezért inkább keressük meg azokat amelyeket a játék szeretné. Szerencsére a fejlesztő egy gondosan elhelyezett fénycsóvával finoman jelzi a játékos számára az utat, ahova tovább kell mennünk. Ezzel, meg azzal, hogy sehova máshova nem lehet menni.

Micsoda szerencse! Itt van mind a három kulcskő. Csak gyorsan felkapom őket és irány is… de mi ez? Igen, ez itt az „Ötletek Küszködő Játékdesignereknek” című kézikönyv negyedik számú tanácsa miszerint, idézek: „Ha nem tudsz kitalálni egy szórakoztató fejtörőt a játékod egyik rejtvényéhez, akkor pakolj mindenhova láthatatlan falakat, mert az ooolyan jó móóóka…” (Érdekes, hogy ezt az utolsó részt, a könyvben is így elnyújtották…)

Hát igen, láthatatlan falak. Egy útvesztő láthatatlan falakkal. A lehető legjobb fajta útvesztő.

Itt nincs időkorlát, nem támad meg semmi, ha rossz helyre fordulsz be, semmi. Addig kell tapogatóznod körbe-körbe, amíg el nem jutsz mindhárom kőhöz, hogy felvehesd őket. Szerencsére azonban az útvesztő nem változik az újrajátszások alkalmával, úgyhogy tessék itt az alaprajz, ha valamilyen oknál fogva te is végig szeretnéd játszani a játékot (Szerk: van egyáltalán ilyen?).

(Megjegyzés: A falak, a falakat jelzik)

A kép kissé csalóka, mivel a játék izometrikus nézetből látszódik, ezért valójában a bal oldali követ is el lehet érni, csupán takarásban van a hozzá vezető út. Mondjuk nem mintha a fejlesztők az ilyenfajta dolgok fölött állnának vagy valami.

Vegyük fel a kulcsköveket és helyezzük is el őket a már korábban megismert módon.
(Egyébként 1 perc, 4 másodpercig tartott látatlanul végignavigálnom az útvesztőn, és minden percét imádtam, élveztem, eltűrtem, hát nem haltam bele, legalább azt elmondhatjuk.)

Miután meghúztuk a kart, az ajtó kinyílik és szabad az utunk a barlang következő részébe. Egy rövid, eseménytelen intermezzo szoba után újra kijutunk a felszínre, hurrá!

De ne örüljünk annyira, a kiképzés még nem ért véget, ez is csak egy újabb „fejtörő” része (a fejtörő kifejezést még idézőjelek közt is csak óvatosan jegyzem meg).

A fent látható tisztásról, első pillantásra nem vezet ki út. Látszólag minden irányban el van vágva a kijárat. Azonban szemfüles olvasók észrevehették már a zöld alapon, fifikásan elrejtett barna táblát. Nézzük meg mi áll rajta.

És Trannek ennyi elég is.

Nem, nem. Komolyra fordítva a szót az öngyilkosság, még ha a játék szerencsétlen fogalmazása mást is sejtetett, sosem a kiút.

Nem tudom hogy ezt Tran is tudta-e, vagy csak hajlandó volt vakon leugrani a hegyoldalról egy homályosan megfogalmazott, rozoga táblában bízva, de valójában nem kapunk Game Overt, helyette sérülés nélkül leérkezünk az alsóbb szintre és folytathatjuk a játékot, ami egy bizonyos szempontból nézve, lehet a rosszabbik kimenetel.

Ez sokkal jobban ütött volna, ha a vízben landol, de ahhoz tudniuk kellett volna a fejlesztőknek hogyan tehetik átjárhatóvá a vizet RPG Makerben.

Egy kérdés jogosan felmerülhet az olvasók számára, mégpedig hogy hogyan nem vette észre Tran a földet, ami elég közel volt ahhoz hogy nem csak halált, de komoly sérülést sem okozott neki. Pedig a válasz teljesen egyértelmű: … … haladjunk tovább.

A Trantől balra lévő járaton keresztül, újra folytathatjuk a kiképzésünket.

Egy kis érdekességként, tudod hogy nevezik a természettudósok az ehhez hasonló, barlangokban kialakuló tavakat?

„Továbbra Sem Kell A Fogadóban Fizetnem” tavaknak.

A barlang következő része váratlanul egy kikövezett kastéllyá alakul valamiért, egy kincsesládával a végén amit minden bizonnyal konfliktus nélkül ki tudok majd nyitni és egy hatalmas eperlekvárfolttal az alsó bejárat mellett.

„Ott a kijárat!”

Egy apró, könnyen elmulasztható részlet, hogy Tran arckifejezése amikor észreveszi a kijáratot boldogságot sugall, azonban abban a pillanatban hogy meglátja Edgárd is sértetlenül túlélte a kiképzést, hirtelen mérges/frusztrált pofába vág át.

Plusz pont jár a közvetlen, „Szia” megszólításért, ehhez az archoz társítva. Sokkal fenyegetőbb hangvételt sejtet így ez a mondat, mint azt az írók feltehetően szerették volna. Éljen a barátság, vagy mi a fasz.

„Na végre, hogy vége!”

  „Na gyere, menjünk!”

Azonnal hercegem! Várjunk, csak… Ja nem, nem, te csak egy almatolvaj vagy, igen már emlékszem. És ÉN vagyok a herceg…

De mielőtt még engedelmeskedhetnénk alattvalónk parancsának, megérkezik a kiképző elf.

„Még hátra van egy akadály!”

Hmm, nem is sejtem hogy mi lehet az.
(Emlékeztető: utánanézni hogyan lehet írott szövegben érzékeltetni a szarkazmust)

És itt egy újabb Boss Fight?

Az elf nőnek 62-68 élete, 28 támadása és 17 védelme van. Gyakorlatilag csak a prezentáció miatt neveztem ezt boss fightnak, a statjai alapján ez csak egy szépen felöltöztetett, közönséges nyálka.

A korábban ismertetett stratégiámnak nem jelent akadályt legyőzni őt. Két GF hívás, egy eltévesztett támadás az elf nő, majd Tran részéről, és végül az elengedhetetlen…

…kisagy és a bot találkozása az elengedhetetlen *TWOMP* hang kíséretében, amire az elf nő válasza a feltétel nélküli megadás és a kuglóf receptjének azonnali elfelejtése.

Azoknak akik számolják ez eddig 3-ból 3, boss fightos, botos, kisagyas kegyelemdöfés Edgárd javára.

Bár Tran ennek látszólag nem örül annyira. Talán köze van ahhoz, hogy végig Edgárdot nézi közben, zavarba ejtően közelről?

„Ügyesek voltatok!!! A ládában ottvannak az ajándék tárgyak.”

A látszattal ellentétben, az elf nő nem halt meg a csata folyamán. Ezért is érdekes, hogy a csata végi üzenetek közt a játék azt írta találtunk nála aranyat és egy gyógyitalt. Én ezt úgy képzelem el, hogy Tran a harc végén szótlanul leakasztotta az övéről az erszényét és a gyógyitalt, a nő pedig nem mert ellenállni, figyelembe véve hogy épp az előbb verték őt pépesre.

„A főútra visszatérhettek, ha kimentek szemben az ajtón, és követitek az utat!.”

Aztán mondandója után a nő hirtelen megjelenik a szoba közepén…

…aztán azonnal újra láthatatlanná válik, amint megmozdulok.

De inkább nézzük meg mit is kaptunk a fáradozásainkért.

Oh. … Hát… azt hiszem azért megérte a tapasztalatért és a szórakozásért.

Nem teljesen világos számomra, hogy miért éri meg az elfeknek üzemeltetni ezt a kiképzőbarlangot, figyelembe véve hogy nem kellett fizetnem a részvételért. De még ha pénzügyileg vállalható üzlet is lenne, akkor sem hinném hogy egy erdő közepén lévő barlang a legforgalmasabb helyszín számára. De hát tudod mit mondanak az elfekről… hogy hülyék, vagy nem tudom.

Érdekességként megemlíteném, hogy a fejlesztés folyamatából maradt pár felhasználatlan játékrészlet, ami normális játékmenet folyamán nem érhető el, de az RPG Maker segítségével megnyithatóak. Ezek feltételezhetően Edgárd útját követték volna.

Az elsőben Edgárd a kobolddal harcol, akit korábban láthattunk üldözni őt. A fenti képhez semmilyen script vagy esemény nem társul, ezért egész végig csak intenzíven méregetik egymást a szoba két végéből.

A második kép is hasonlóan eseménytelenül zajlik, amin feltételezhetően három fejes salátával kellett volna megmérkőznünk, azonban ezeknek a kimaradt részeknek az állapota arra enged következtetni, hogy sosem jutottak túl a koncepció szintjén, mielőtt ki lettek volna vágva.

Ezek mellett, azonban egy második barlang félkész vázlatai is elérhetőek RPG Makerrel, ezek már majdnem végig is játszhatóak, csak éppen nem érhetőek el játékon belülről. Egy rövid leírásban összefoglalom a tartalmát.

A kezdete a másik barlanghoz hasonlatos, hosszú kacifántos járattal indul és itt újra találkozhatunk a fura növényszerű ellenfelekkel, azonban Edgárdtól eltérően mi harcba is tudunk itt szállni vele. Könnyű ellenfél, és egy van csak belőle, szóval probléma nélkül legyőzhető.

A barlang következő részében újra szemügyre vehetjük Edgárdot menekülés közben, azonban most nincs a nyomában senki. Jobban megnézve ezt a képet, úgy tűnik a korábbi felálláshoz képest fordított helyzetben helyezkedik el. Ahol most Tran áll, korábban ott láttuk a kobold elől menekülni Edgárdot.

A következő részben, igen, egy újabb láthatatlan falas fejtörővel találjuk szembe magunkat. *sóhaj* Legalább ez könnyebb mint a másik.

Végig érve az útvesztőn, kint találjuk magunkat a barlangból. Az egyetlen út a továbbhaladásra felfelé a létrán.

Aminek a tetején egy kobold vár minket harcra készen. Nem kell aggódni, őt sem nehéz legyőzni.

Ezután újra a barlang belsejében találjuk magunkat, és ez az a pont ameddig elkészült a második barlang, ugyanis a kijáratra nincs semmi programozva, ezért lehetetlen tovább jutni játékon belül. Azonban van még egy szoba amit meg akarok mutatni, és az RPG Makernek köszönhetően nem akadály a továbbjutás.

Ez ugyanaz a szoba, mint a korábbi barlang végén és feltételezhetően Edgárdnak a kép alsó részéről kellett volna beérkeznie, azonban a félkész verzióban csak az arcképe jelenik meg. Ezt követően Tran besétál a bal oldali lépcsősor felől, ahonnét a másik barlangban Edgárd jött ki.

„Szia Tran!”

„Na végre, hogy vége!”

„Na gyere menjünk!”

A szemfüles olvasók már észre vehették, hogy ez ugyanaz a párbeszéd mint a korábbi barlang végén, csak felcserélve Tran és Edgárd szövegeit. Öhm… Leszámítva ezt az utolsó felszólítást, ami a megfordított verzióban is valamiért Edgárdnak jutott.
Tehát a fejlesztőknek meg volt az indoka és lehetősége, hogy végre a herceg szájába adják a parancsoló kijelentést, de mégis Edgárdnak adták ezt a sort. Kíváncsi lennék vajon a készítők szándékosan írták így meg Edgárd karakterét és van a háttérben valamilyen rejtett történet amit mi nem ismerünk, vagy csak egy szerencsétlen véletlen eredménye…

Ez a következő kép egy spoiler azt hiszem, de nemsokára úgyis találkozunk a fent látható karakterrel, ezért nem tartom nagy dolognak. Az ő jelenléte arra enged következtetni, hogy a játék későbbi pontján lett volna elérhető ez a második kiképző barlang, ha valaha elkészült volna.

„Még nem!”

Ez után feltehetően megkezdődött volna a harc, a jelenlegi állapotában azonban csak egy felirat bukkan fel ami Szeibert Zoltánnak van címezve, a játék egyik fejlesztőjének és feltehetően arra utal, hogy az ő feladata lett volna a harc elkészítése a végleges verzióban, azonban a kész játékban ez még kezdetleges formában sem található meg, úgyhogy itt ér véget számunkra a második kiképzőbarlang. Nincs is hát egyéb látnivaló, ezért induljunk inkább az Elf falu irányába.

A barlangból kiérve, a sötét zölden jelzett úton kerülhetünk vissza a bejárathoz és itt valamiért a fejlesztők fontosnak tartották a realizmust a játékban, ezért a visszautat 3 képernyő hosszúra készítették el. Három képernyő, ahol nem történik semmi, csak egy füves tájon haladsz a kitaposott út mentén. Talán ezt arra szánták, hogy a játékos az eddigi eseményekre reflektálhasson, figyelembe véve azok epikus súlyát.

Végül azonban meg érkezünk a bejárathoz, a bal oldali út felől.

„Már megcsináltátok a kiképzést.”

Az elf nő „sajnos” nem enged minket vissza a barlangba.
Egyébként is, hogy ért ő gyorsabban ide mint mi?

Tovább haladva elérünk az erdő azon részére, amit a tábla csak úgy nevezett „Elf Falu”. A kitaposott utat követve, a jobb felső sarokban látható, öt egymáshoz gyanúsan közeli, látványosan körbenőtt fához érkezünk, ahol is az út véget ér.

De hirtelen valami megmozdul Tran mögött.

Azonban fogalmam sincs mi osonhat itt, ezen a helyen aminek a neve „Elf Falu”.

„Ez meg mi volt?”

Ha visszasétálunk a mozgolódás irányába, váratlanul előugrik a semmiből egy idegen lény, aminek a nevét tökre nem lőtte már le a játék többször is, először egy táblával, majd később egy kiképzőbarlanggal, ahol találkoztunk egy idegen lénnyel.

Istenem! Mi lehet ez a fura humanoid, zöldbe öltözött lény? Talán vissza kéne mennem megkérdezni az elf nőt, hátha tud valamit róla. Vagy körbetudakozódhatnék az elf faluban, talán ők már láttak ilyet. Azonban mielőtt kideríthetnénk ki támadott meg minket, az elf n.. bocsánat, idegen lény leüt minket és elfehéredik a kép.

Komolyra fordítva a szót, igen a készítők minden misztikumot megöltek ebben a jelenetben. Miután visszatér a kép, már egy fogdában vagyunk.

„(A francba! Miért? Miért kell itt meghalnom?)”

Tran, nem vagy az az optimista fajta, mi? Mennyi? Két-három perce lehetsz bezárva? Ő minden bizonnyal az a fajta ember, aki minden reggel meglepődik, hogy újra felkelt a nap.

„(Maradtam volna otthon Eronban! Akkor most nem kaptak volna el!)”

Nem Edgárd. Ha otthon maradtál volna, akkor almalopásért kaptak volna el. Te tulajdonképpen mindenhogy börtönben végezted volna, úgy tűnik ez a véredben van.

„(Ha, ha ,ha! Ezek még nem tudják, de hamarosan értem jönnek!)”

Ez feltehetően csakugyan igaz, mivel Tran és Edgárd nem is tudják hogy létezel. És miért nem kobozták el tőle a páncélját? Nem kicsit veszélyes ez?

Pillanatokkal később egy elf nő jön be a fogdába.

„Viszem!”

Amennyiben te is olyan vagy mint én, és az első gondolatod, hogy mi a tőgy az a Karinuszi, akkor ne aggódj, mivel sosem lesz megmagyarázva.

Amennyire én értem, az összes páncélos ebben a világban, Karinuszi. Hogy ez vajon azt jelenti, hogy az illető személy Karinusz-ból származik, vagy esetleg ez egy katonai osztag aminek a neve Karinuszi, arról fogalmam sincs mert a fentihez hasonló kontextuson kívül, máshol nem találkozni ezzel a kifejezéssel.

Ezt így kell írni, pontosan.

„(Biztos jöttek értem!) Megyek!”

Amennyiben nem lett volna egyértelmű, a karinuszi a szánkba rágja az eseményeket.

A karinuszi távozása után megjelenik valaki aki kicsit sem feltűnően, nem pontosan ugyanúgy néz ki mint az összes többi elf nő.

„A nevem Tran és a Földről jöttünk egy dimenziókapun keresztül!”

Tran erősen kezd az igazságbombákkal, azért hogy ezután akármit is mondjon, az már értelmesnek tűnjön összehasonlítva. Én még hiányolok a végére egy „Nem vagyok őrült, istenbiza!” részt.

„Na ne hülyits! A föld 200 éve kihalt! Csak mi maradtunk életben meg egy másik faj! Velük harcolunk.”

Vagyis, ezt úgy érted hogy nem halt ki a föld…

Egyébként ezek az utóbbiak akiket említ, lehet hogy a karinusziak, ami megmagyarázná hogy ők egy másik fajnak számítanak, de még várjunk ezzel. A dolog tovább bonyolódik majd.

„Mi?! Hogyan?”

„Egy Falcon nevű zsarnok szerkezete tehet az egészről! Nukleális (Szerk: igen, nukleális) robbanást idézett elő. De neki sikerült…

…elmenekülnie.”

„Senki sem tudja, hogy hol lehet. Sokak szerint ebbe az időbe jött garázdálkodni!”

Ha 200 éve kihalt a föld, akkor kitől hallottátok ti ezeket?

És mégis honnét tudják mi az a nukleáris robbanás? Legutóbb amikor láttam, még hegyes botokkal böködték egymást az emberek háború néven, de a nukleáris fizika már ismert tudományág?
Ó, de mondjuk ők nukleális robbanásról beszéltek. Az mindjárt más. Azt nem tudom micsoda.

És még egy dolog. Igen, időutazás. És nem, nincsen kecsesen megoldva ebben a játékban sem.

„Ez nem lehet… Falcon a testvérem!”

Tran, te még csak véletlenül sem tudod hogy mikor kell befogni a pofádat, ugye?

„Sajnálom ez van.”

Az elf nő, akár csak egy anyuka aki nem tudja milyen választ adjon gyermeke problémáira, előáll a kemény igazságokkal.

„Meg kell találnom őt.”

„Én ebbe nem akarok belekeveredni, de ti elmehettek.”

Tudod, azok után hogy bevallottad a Világok Elpusztítója a tesód, azonnal tudtam hogy megbízható srác vagy. Szabadon elmehettek.

„Kösz!”

Gondolom a tanácsnak, akik csak a karinuszit engedték ki, nem kell tudnia erről az egészről.

„Végre!”

Edgárd, te mindig is túldramatizáltad a dolgokat…

„Tudom!”

Imádom ezt a mondatot. Egyértelmű, hogy Trannek nincs semmi mondanivalója, de valamivel ki kellett tölteni a csöndet mielőtt Edgárd csatlakozik hozzánk, ezért benyög egy következmény nélküli szöveget. Ez a pillanat legalább olyan drámai, mint az a Csillagok Háborúja jelenet amiben Han Solo mondja ezeket a szavakat, hát nem?

Ez az amit a szakmában csak úgy hívnak, „Az író nem tudta hogyan vigye tovább a sztorit, ezért a szereplők irracionálisan viselkednek”.

„Hé! Alig ismerlek öt perce, bevallottad hogy egy zsarnok testvére vagy, majd kijelentettem hogy én nem akarok beleavatkozni a dolgodba. Mi lenne, ha az ágyamban aludnál? Csitt, én majd a földön alszok…”

És azt említettem, hogy végig nálunk maradtak a fegyvereink és minden felszerelésünk? Hibátlan ez az elf biztonság.

„Amindenit! Ezek a Fákon laknak!”

Pontosabban, ahogy azt majd később láthatjuk, azon az öt egymáshoz közel álló fán, ami mellett korábban elsétáltunk. Bár lehet hogy Tran másra gondol, mert nála a „Fák” tulajdonnévnek számít.

„Lenyűgöző!”

 A lépcsőn továbbhaladva kijutunk a falu központjába.

Mint látható, az Elf Falu tele van egyedibbnél-egyedibb karakterekkel, akiknek olyan jelentőségteljes mondanivalóik vannak, mint például:

„Kicsit fúj a szél…”

„Khmm…”

„Mindenki mondja milyen jó itt élni, de igazuk is van.”

„Jó itt a fákon élni…”

Ez olyan életszerű, én is minden reggel hangosan elgondolkozok, hogy „De jó itt a földön élni!”

„Akkor este gyere át, és megkezdjük a…”

„Perverz állat!”

„A ház kitakarítását akartam mondani.”

„Ja…”

Érdekes, még sosem láttam a „Rossz az aki rosszra gondol” megfordítását, ahol az egyetlen személy aki perverz gondolatokat lát egy beszélgetésben az maga az író, míg a hallgatóság csak csöndben leinstallálja A Kapu című játékprogramot.

„Akkor az már más tészta.”

A pálya alján elállják az utunkat a zöld hajú elf ikrek. (Ahogy elnéztem, hatosikrek lehetnek). Az egyetlen ház, ahova be tudunk menni, annak a zöld hajú elfnek a háza aki kísérteties módon nem úgy néz ki mint az összes többi zöld hajú elf a faluban, de nem merek rá kérdezni ez miért van így. Talán még valami érzékeny pontra tapintok.

„Üljetek le!”

„Mindketten, az egyetlen székemre.”

„Amugy a nevem Evie!”

„A kaput, hogy sikerült felépítteni?”

„Most hogy így a bemutatkozáson túl is estünk.„

  „Egyszer régen mikor én még nem éltem akkor jött egy idegen…”

Egy egyszerű kérdést tett csak fel Tran! Nem kell neki elmesélned az életed teljes történetét! Mondd neki hogy elhúztál a pincében egy hordót, egy egzotikus angol kifejezéssel kinyitottad az ajtót, beleraktál egy MacGuffin kristályt a gépbe, megnyomtál három gombot és átjöttél rajta, és akkor még csak nem is hazudtál. Nem olyan bonyolult ez.

Bár meglehet Evie arról kérdezi hogyan építtették fel a kaput, de arról még Tran sem tud semmit, figyelembe véve hogy összesen 3 percet beszélgetett róla a haldokló apjával, akinek fontosabb dolga is volt a technikai részletek megosztásánál, mint például vért felköhögni és agyi aneurizmát kapni.

Tekintve, hogy a színek élesebbek lettek miután visszajött a kép, feltételezem nem öt perc volt elmesélni az egész történetet…

„Hát ez elég kacifántos, de értem.”

Ne hazudj Evie, nem kell senkit sem lenyűgöznöd.

Hirtelen betör az ajtón Zöldhajúelfnő#4

„Áááá! Itt vannak…!”

Amikor azt mondja, hogy ‘itt vannak’, többesszámmal, akkor belép az ajtón egy szál kobold és megöli az elf nőt.

Egy villanással később az elf nő már sehol sincs.

„A franc!”

Tran jelzi enyhe frusztrációját egy embertársa halála láttán, majd megkezdődik a harc.

„Ez meg mi a fene?”

„Ez egy erdei kobold. Nem túl erősek, de azért nem árt velük vigyázni.”

Érdekes ez a bújtatott kritika, miután a „nem túl erős” kobold épp az előbb ölte meg egy ütéssel a társát.

A kobold statjai pontosan ugyan azok, mint a harmadik bossnak, az elf nőnek, úgyhogy nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez is boss fightnak számít-e, de mi másért lenne egyedül szeginyem…

A kobold képes egy bámulatos 2 sebzést okozni nekünk, mielőtt Tran ellopná Edgárd dicsfényét, és végez vele mielőtt jöhetne a pálca vége a kisagy felé.

„Na mindegy, hol is tartottunk?”

Nem, nem hagytam ki semmit. Egyszerre a harc végeztével ez vár minket. Ennyire mindennaposak lehetnek itt a támadások, hogy rögtön utána mindenki megy a maga dolgára, még a hullákat sem takarítják el, amik feltételezhetően még mindig a szoba közepén büdösödnek valahol. De hát az ember megtanul számítani az ehhez hasonlókra, ha háborús időkben egy hatalmas tábla jelzi a települése helyét.

Egyébként érdekes, hogy amikor az elf nő azt említette támadás alatt állunk, valójában csak arra gondolt hogy ez az egy lakóház került támadás alá, egy darab erdei kobold által. Hm… elgondolkodtató ez a játék…

Emlékeztek amikor Evie azt mondta csak egy másik faj maradt életben, és hogy velük harcolnak? Én akkor azt feltételeztem a karinusziak azok, de az előbbi alapján erős a gyanúm, hogy az erdei koboldokra gondolt. De akkor ki a faszok azok a karinusziak?

Ha elkövetjük azt a hatalmas bűntényt, hogy szembeszállunk a fejlesztők akaratával és kinézünk az ajtón, láthatjuk hogy a koboldtámadásnak a vártnál is kevesebb következménye volt, de hát most komolyan, mindenre azért mégsem gondolhattak a készítők a sok másik tökéletesen megvalósított részlet mellett, hát nem?

Sétáljunk is fel az emeletre, ahol Evie két fölös ágya található, nem tudom milyen okból. Bár így jobban belegondolva, lehet hogy ez egy sokkal sötétebb történetet akar sugallni Evie múltjából…

De valószínűbb, hogy egyszerűen csak így volt kényelmes a történet szempontjából.

„Oks!”

Kezdem úgy érezni hogy kettejük közül, inkább Edgárd a vezető jellemű…

…Tran pedig a szellemileg visszamaradott barát, aki szereti a fényes dolgokat.

Alvás: Final Fantasy VII – Good Night

„Kelj fel! Indulunk!”

„Indulás!”

Evie már a bejáratnál vár minket, hogy tájnézésre menjünk… Csak hogy egy hullámhosszon legyünk, összegezném a jelenlegi helyzetünket: Testvérünk árulása után átmenekültünk egy idegen világba, ahol mindenki akit valaha ismertünk és szerettünk 200 éve megalt, mi pedig úgy döntöttünk kirándulni megyünk… Én nem látok ebben semmi különöset, haladjunk tovább.

Csak én vagyok így, vagy ti is helyesírási hibásan olvassátok fel magatokban a párbeszédeket?

„Persze!”

„Akkor kövessetek!”

Egy képernyőváltással később, máris a vidék legszebb táján találjuk magunkat.

Gyönyörű, nemde?

Szép táj zene: Final Fantasy Vocals Collection I – Wanderer of Time (persze a játékban undorító MIDI formátumban hallható)

(nem ábrázolva: szép táj)

„Ez az a hely, ahol Falcon beindította a kaput. Bemenni nemtudunk, mert beomlott a bejárat.”

Tehát nem is tájat jöttünk nézni, hanem a helyet ahol a kapu volt 200 évvel ezelőtt. Érdekes tehát, hogy a fejlesztőknek volt indokuk arra, hogy miért jöjjön el ide Tran és Edgárd, de mégis inkább a sokkal idiótább, ‘tájnézegetés’ okot választották a végleges történethez. Elgondolkodtató… Ám hirtelen!

„Na gyere!”

És a semmiből jön egy csata. Őt már végképp nem fogom a boss fightok közé sorolni, bár 80-100 Hp-val, 36 Támadással és 17 Védelemmel rendelkezik, amit a korábbi két „boss” nem igazán mondhat el magáról. A harc a szokásos módon zajlik:

Aminek a végére a karinuszi 3 darab sebzést visz be összesen Edgárdnak, majd válaszul Tran beledöfi kardját az ellenfelébe, 38 pontnyi sebzést okozva ezzel.

„Csak mi! Te mindig elbújsz, mikor harcolni kell!”

Igen! Mind az egy alkalommal elbújtál, amikor ezelőtt harc volt! Ez már összesen kettő! Ebből már pontos következtetéseket tudok levonni ám!

„De most nem menekül ő sem!”

Jaj ne, csak Effit ne, vagy mi a fasz a neve…

„A fene!”

Tran szerepe az utóbbi időben visszafejlődött az egyszavas reakciók szintjére. Bár mondjuk ebben a helyzetben most igazat kell adnom neki.

„Nem!”

Ez nem kérdés volt, Edgárd…

És ezt követően Edgárd futásnak ered, nem egészen 7 másodperccel azután hogy Evie szemére vetette, hogy csata előtt mindig elbújik. Ilyen és ehhez hasonló következetes személyiségekkel fogunk még találkozni A Kapu című játékban.

Az egyik karinuszi Edgárd nyomába ered, míg a másik kettő szorosan egymás vállának feszülve Tran és Evie elé lépnek.

„Ti meg velünk jöttök!”

És az átvezető animációk szent és sérthetetlen szabályainak köszönhetően meg sem próbálhatjuk harccal elintézni a dolgot, bár teljesen biztos vagyok benne hogy sikerülne. Végül is csak majdnem sérülés nélkül elintéztem a korábbi karinuszit.

Ezután a kép elsötétül, és megjelenik a játék legzseniálisabb kiírása:

Mialatt Tran és Edgárd a karinusziakkal harcolnak a jövőben, közben 200 évvel korábban a jelenben, pontosan ugyanabban az időben csak 200 év különbséggel, a következő történik…

„Áhh..Mi lesz velünk?”

Ez inkább enyhe bosszúságnak tűnik, mint őszinte reménytelenségnek.

„Fogalmam sincs…De remélem Tran és Edgárd jól vannak!”

Mit is keres az inas a börtönben? Ő nem csinált semmit, csak segített Tranéknek megtalálni a kaput, ami egész végig Falcon terve volt. Gyakorlatilag az egyetlen oka, hogy az inas Moris mellett a börtönben van, hogy így később egy érzelmes jelenet folytán megölhessék őt a fejlesztők ‘dráma’ címszó alatt.
Szinte látom ahogy ráhúzzák az inasra a vörös pólót…

„Azt én is!…Csak jussunk ki innen valahogy!”

Igen Moris, az önzetlenséged nagyon hihető így, hogy egy fél mondat után rögtön a saját irhád miatt kezdtél aggódni.
Falcon belép az ajtón.

Mindig is félelmetesnek tartottam a beszédhibás fő gonoszokat.

„Igen is, uram!”

És nem is?

„Ti most velem jöttök!”

„Tanui lesztek, hogy hogyan foglalom el azt a világot! Ha, ha!”

Én ezt úgy képzelem el, hogy csak kimondja a szavakat „ha, ha”, de valójában nem nevet.

Amúgy miért is akarja megmutatni Morisnak és az inasnak ahogy elfoglalja a másik világot? Mármint értem hogy ők akadályozták meg Falcont az első alkalommal, de nem azért mert olyan fontos volt számukra a kapun túli világ hogy nem szerették volna ha Falcon elfoglalja azt, hanem mert közben meg akarta ölni Trant és Edgárdot, és ez valamiért már kevésbé tetszett nekik.

„Nem fog sikerűlni mert nem jól építetted fel a kaput!”

„Nehogy azt hidd, hogy félre tudsz veszetni öreg! Nem dőlök be a dumának!”

Nincs szükség arra, hogy bárki is félrevezessen téged Falcon, eléggé össze vagy zavarodva így is ahhoz, hogy ne tudj értelmes mondatokat összerakni.

„Akkor sajnos mind meghalunk!”

„Kuss öreg!!… Katonák hozzátok öket!”

Naaa, nem is olyan öreg, csak hatvannyolc éves…

„Na mozgás öreg!”

 Falcon besétál a barlangba.

Miért is építettük a kaput egy barlangba? A másik a kastély alatt volt. Nem lett volna egyszerűbb azt újjáépíteni?
Hjaj, kíváncsi vagyok vajon mit csinálhatnak Tranék épp most 200 év múlva…

„Hát akkor kezdjük!”

„Itt a vég!”

A katona megnyomja a három gombot egymás után és megnyílik a kapu. Bár ez felveti a kérdést, első alkalommal miért kellett három különböző embernek, három különböző helyen benyomnia a gombot? Úgy tűnik Falcon mérnökei jobbak mint Lacor királyé. Akkor talán Moris tévedett! Talán még működhet is!

„Indulás…”

Ám mielőtt még elindulhatnánk…

„Mi ez?”

„Én mondtam!”

Jól van Moris, szerintem nem ez a legalkalmasabb időpont az okoskodásra.

„Grrr…!”

Vigyázat! A kapu kutyává változtatta Falcont!
Falcon eltűnik a kapun túl, Moris pedig, az őrök lányos zavarát kihasználva felsiet a lépcsőn, majd hátrafordul társa felé.

„Gyere!”

Azonban az inas nem ilyen szerencsés, és a mellette álló őr olyan gyorsan leszúrja őt, hogy az még csak a közelében sincs.

„Menj!”

Moris megspórolja magának az MP pontokat és nem hívja le Shivát hogy elpusztítsa a katonákat és megmentse az inast, helyette inkább követi barátja tanácsát és beugrik a kapuba, amit egy fehér képernyő követ egy robbanás hangjának kíséretében.

„Hol a fenébe vagyok?”

Emlékeztek a könyvre amit a játék elején meg kellett találnunk? Azt a könyvet ami egy idegen nyelven íródott és amit csak Moris tud elolvasni? Tudod a könyv amire Lacor király azt mondta a kapu tervrajzait tartalmazza és aminek a segítségével befejezhetjük a kapu építését, ami félbemaradt az idegen halála miatt? Nem hibáztatlak ha nem, mivel a fejlesztők is megfeledkeztek róla, tekintve hogy a kapu teljesen működőképesen hevert a kastély alatt, nekünk csak be kellett kapcsolnunk.

Az a könyv ugyan már sosem fog szóba kerülni, azonban szerintem jogos a feltételezés, hogy Moris valamikor olvasta azt a könyvet, figyelembe véve, hogy ő az egyetlen aki beszéli az idegen nyelvet amin íródott. Mi másra használná a nyelvtudását akkor, ha nem erre. Tehát ha Moris olvasta a könyvet, és feltételezhetően Falcon és a mérnökei is olvasták valahogy a könyvet (talán Moris olvasta fel nekik?), mivel hogy sikerült nekik újraépíteni a kaput, felmerül a kérdés: Nincs leírva abban a búvalbaszott könyvben az, hogy mire jó a kapu? Falconnak is csak egy homályos elképzelése van egy másik világról amit el akar foglalni, de Morist teljesen váratlanul érte a kapu hatása, olyan szinten hogy hangosan elcsodálkozik azon, hol is lehet.

„Te szemét!!”

  „Ááá, hát te is megúsztad! Hol a kis barátod? Tudod az az Inas.”

Falcon. Úgy érted a te inasod? Aki feltételezhetően tisztába tett téged gyerekkorodban és aki kiskorod óta végrehajtotta minden kívánságodat? Úgy próbálja beállítani a dolgot, mintha számára csak egy jelentéktelen inas lenne, akit alig ismer, de Morisnak a legjobb öribarija vagy valami, pedig feltételezhetően csak pár napja ismerik egymást.

„Fel áldozta magát értem amire nem lett volna szükség ha hallgatsz rám!”

Ezzel a mondatban több hiba is van.

Először is, az inas nem áldozta fel magát senkiért. Miközben megpróbált a kapuhoz sietni, az egyik őr megölte őt. Moris már a kapu mellett állt amikor ez az egész történt, készen arra hogy átlépjen rajta. Ez egy elég sovány áldozat, ha engem kérdezel.

Másodszor, Moris úgy fogalmazza meg a dolgot, mintha Falcont érdekelné, hogy az inas „feláldozta” magát. Mintha Falcon hirtelen rádöbbenne hogy mekkorát hibázott azzal hogy nem hallgatott Morisra, amiatt mert így most a lelkén szárad az inas halála.

És harmadszor, igaz hogy az „áldozatra” nem lett volna szükség, ha Falcon hallgat Morisra, azonban Moris elfelejti azt az apró tényt, hogy a kapu sikeres beüzemelése után, ő és az inas is egyenesen mentek volna a bitófára, tekintve hogy túlélték a hasznosságukat.

„Na ne mond!…Na nekem mennem kell!”

Hova is pontosan? Nincs hadsereged és azt sem tudod hol vagy.

„Menj bújj csak el de egy napon még elkaplak!”

„Ha, ha!”

Aztán Falcon magányosan kisétál a képből, elkövetve a hibát hogy nem öli meg ott és akkor Morist, aki hatvannyolc évesen úgysem tudná felvenni a harcot ellene.

„Keresek valami menedéket!”

A hegy tetején végigsétálva egy furcsán szabályos alakú üreghez érkezünk.

A szöveg a képen ugyan kitakarja, de a hegy aljánál látható a beomlott bejárat, ahol korábban Falcon bevezetett minket a kapuhoz.

„Ide benézek talán jó is lesz menedéknek!”

Milyen lakájos. A két, még mindig véres csontváz a feng shui szempontjából tökéletesen lett elhelyezve a barlang keleti sarkába.

„Ez egy katona maradványai! Biztos élt még egy két évet a tragédia után!”

De olyan erős vére volt, hogy még 200 évvel később sem száradt fel a csontig lebomlott teste mellől.

„Ez a hely jó lesz szállásnak. Kicsit ismerkedem az új othonommal!”

Hiszen az előző lakóknak is jól bevált, nem?

Oh…

Tarts velem a következő részben is, ahol összefutunk Edgárddal és egy új barátra is szert teszünk. Persze nem hibáztatlak, ha jobb időtöltést találnál magadnak, mint Tran herceg hihetetlenül érdektelen kalandjai…